Mezei (réti, kerti) csiperke

(Agaricus campester, Psalliota campestris)

Jellemzés

Füves, gyepes területeken, árokszéleken tavasztól késő őszig gyűjthetjük ezt a fehéres, selymes fényű, sima, néha kissé pikkelyes, repedező kalapú csiperkét.

Tönk: fehér, gyenge, lefelé álló gallérja van.

Lemezek: fiatalon élénk rózsaszínűek, később feketésbarnák lesznek.

Hús: fehér, lassan, halványan rózsaszínesedik, inkább csak a tönkben. Kellemes illatú, kiváló ízű csemegegomba.

Felhasználás

Gyakorlatilag minden gombás étel elkészítésére alkalmas (leves, pörkölt, mártás, töltött és rántott gomba), elég jól szárítható.

Hasonló fajok

A mezei csiperkéhez közel álló az akáccsiperke. Ennek fehér kalapja szürkésbarnán, barnán szálas, pikkelykés, főleg a közepén. Homokos talajú ritkás erdőkben, leggyakrabban akácosokban találjuk. Óvatosan kiemelve a laza talajból, jól láthatjuk, hogy tönkje gyökérszerűen micéliumkötegben folytatódik. Kerülendő, mert megárthat! Nagyon hasonlít a sárguló csiperke két változata is, amelyek vágásra, nyomásra, törésre sárgásra szineződnek, kellemetlen, vegyszer szaguk van és tartós gombaundort, esetleg enyhe mérgezést okozhatnak. Gyakorlatlan gyűjtők a gyilkos galócával is összekeverhetik. Így, az erdőn, mezőn gyűjtött csiperke-féléket mindig nézessük meg hozzáértő emberrel!