Olajtök

Cucurbita pepo convar. ovifera L. – Cucurbitaceae

A terméshús főzeléknek, az olajos mag dió helyett süteménybe való. A tökfélék igen régi kultúrnövények, a Cucurbita pepót a kutatók Észak-Amerika déli feléből, a Cucurbita texana A. Gray-től származtatják. Európában a Cucurbita pepo a legfontosabb faj, amely a 18. századtól Nyugat-Európában, a 19. századtól pedig Oroszországban kezdte meg a hódítását. A cv. ovifera vagy oleifera mellett a cv. styriaca magja érdemel említést héjnélküliségével. Ez a tulajdonság, több kutató szerint mutációval jött létre, jelenleg legnagyobb termőterülete Oroszországban van. Orsógyökere mélyen hatol a talajba és dús oldalgyökereivel gazdagon hálózza be az alsó és felső talajréteget. Gyökere függőleges irányban meghaladja az egyméteres hosszúságot, ennek köszönheti jó szárazságtűrő képességét. Kissé szegletes, húsos szára több méter hosszú is lehet. A heverő száron a levelek szórt állásban helyezkednek el. Szárát, levélnyelét, levelét serte-szőrők borítják. Hosszú, üreges levélnyelén egyszerű szerkezetű a levél. Fonákán jól láthatók a levél lemezéből a kidudorodó erek. A tenyészidő második felében a vékony levéllemez gyakran beszakadozik.

A magok héj nélküliek, innen származik a héjnélküli magvú tők elnevezés is. Voltaképpen itt is megtalálható a normális maghéj összes, ún. tesztarétege, csak a sejtfalak megvastagodása és fásodása hiányzik. Egyes típusokon a fásodás”felismerhető a maghéj szélén, míg másoknál a külső maghéjat csupán egy vékony hártya képviseli.