Császármorzsa (smarni)


Warning: Undefined variable $output in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/szakacskonyv/wp-content/plugins/the-excerpt-reloaded.php on line 118

Warning: Undefined variable $allowed_tags in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/szakacskonyv/wp-content/plugins/the-excerpt-reloaded.php on line 121

Warning: Undefined variable $fix_tags in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/szakacskonyv/wp-content/plugins/the-excerpt-reloaded.php on line 128

Hozzávalók 4 személyre:

  • 10 dkg mazsola,
  • 4 tojás,
  • 5 dl tej,
  • 10 dkg kristálycukor,
  • 1 csomag vaníliás cukor,
  • 20 dkg búzadara,
  • 2 evőkanál vaj,
  • baracklekvár.

A mazsolát beáztatjuk. A tojásokat kettéválasztjuk.
A tejet 3 evőkanál kristálycukorral, a vaníliás cukorral, csipet sóval felforraljuk. Álladóan kevergetve apránként hozzáadjuk a grízt, és kis lángon kevergetve megfőzzük, majd hagyjuk kihűlni. A tojássárgájákat hozzákeverjük a grízmasszához. A tojásfehérjéből a maradék kristálycukorral kemény habot verünk, és ezt is a grízmasszához adjuk. A mazsolát kinyomkodjuk, és lazán a masszába forgatjuk. A sütőt 200 fokra (gázsütő 3. fokozat) előmelegítjük. A vajat egy serpenyőben felforrósítjuk, beleöntjük a masszát, betesszük a sütőbe, és kb. 10–15 perc alatt megsütjük. Villával szétdaraboljuk és baracklekvárt csorgatunk rá.

A francia konyha fűszerezésről


Warning: Undefined variable $output in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/szakacskonyv/wp-content/plugins/the-excerpt-reloaded.php on line 118

Warning: Undefined variable $allowed_tags in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/szakacskonyv/wp-content/plugins/the-excerpt-reloaded.php on line 121

Warning: Undefined variable $fix_tags in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/szakacskonyv/wp-content/plugins/the-excerpt-reloaded.php on line 128

A nyugati gasztronómia fejlődésében az itáliai reneszánsz jelenti a fordulópontot. A módos olasz kalmárok asztalára a XV. század elejétől kezdve nem hatalmas húsdarabok kerültek, hanem gomba, fokhagyma, szarvasgomba, bélszínszeletek és tésztafélék, például lasagne vagy ravioli. A legvagyonosabbaknál mindezt igen fényűző módon tálalták. Itália, amely így a nyugati konyhaművészet bölcsője lett, Franciaországra különösen nagy hatást gyakorolt a XVI. században, s ez mindenekelőtt Medici Katalin érdeme. A későbbi II. Henrik felesége új hazájába olyan firenzei szakácsokat vitt magával, akik már a kifinomult reneszánsz konyhaművészeten nevelődtek. Az etikett is megváltozott, ettől kezdve a hölgyek jelenléte az étkezésnél nem kivétel volt, hanem szabály, az asztalt velencei kristálypoharak és Benvenuto Cellini által tervezett ezüstök díszítették.

Katalin unokahúga, Medici Mária, aki a későbbi IV. Henrik felesége lett, tovább finomította a francia gasztronómiát. Le Cuisinier Francois (1652) címmel fontos szakácskönyv jelent meg ebben az időben, szerzője La Varenne, akiről azt tartják, hogy Medici Mária konyháján tanulta a szakácsművészetet. Műve az első olyan szakácskönyv, amelyben a receptek ábécérendben állnak, s amely zöldségételek készítésére vonatkozó útmutatásokkal is szolgál. A húsok ízét csiperke- vagy szarvasgomba hozzáadásával gazdagítja, a sülteket saját levükben javasolja tálalni, hogy természetes zamatuk megmaradjon. Ez megint fordulópont a francia konyha történetében: már nem az alapanyag valódi ízének semlegesítése, […]