(cuitlacoche – Ustilago maydis, U. Zea mays,
kukorica golyvás üszög, Mexican corn truffle)

Leginkább a zsenge csövön vagy a cső helyén okoz a golyvás üszög szabálytalan, gyakran gyermekfejnagyságú, kívül fehéres, belül barna, majd fekete porral (az üszögspórákkal) telt, később felrepedő daganatokat, de e daganatok néha a zászlón (hímvirágzaton), a leveleken s a szár különböző helyein is észlelhetők. Mexikóban ez a gomba ínyencség.

A fiatal, nedvszívó, igen aromatikus és jóízű, halvány fehéres szürke üszögpuffancs telepek a mexikóiaknak különleges, igen drága csemegéje. A tejes szemekkel együtt fogyasztják, olajjal, fokhagymával sütve, pirítóson – hús helyett. Egyelőre csak gyűjtik, de már próbálkoznak a mesterséges termesztéssel is.

(Coprinus comatus)

Jellemzés

Középnagy, feltűnő gomba, amelyet hosszúkás tojásdad, gyapjas kalapjáról könnyen felismerhetünk.

Kalap: Kezdetben hosszúkás, hengeres, megnyúlt tojás alakú, majd kúposan szétnyíló, 5-16 cm széles. Színe fehér, közepén sárgás, szélei esetleg kissé rózsásak. Feltűnően sűrű, elálló, gyapjas-pelyhes, fehér, később barnás pikkelyekre felszakadozó. Széle bordás és behasadozó.

Lemezek: Szélei először fehérek, majd élük rózsaszín, végül megfeketednek és tintaszerűen elfolyósodnak. Spórapora barnásfekete.

Tönk: Megnyúlt, karcsú, csöves, lefelé vastagodó, esetleg alul kissé gumós és gyökerező. 5-16 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag, tömör. A tönkön többnyire elmozdítható, kicsiny gyűrűszerű gallér van.

Hús: Puha, kissé vizenyős, fehér, majd kissé rózsaszínes.

Szag és íz: Csaknem szagtalan, íze kellemes.

Termőhely és idő

Trágyás talajon, füves helyeken, megművelt területen, de erdőszélen is terem, főleg homokos talajon. Útszélen, szőlőkben, földeken, kertekben, legelőkőn többnyire seregesen találjuk. Tavasztól őszig eső után elég gyorsan, helyenként tömegesen jelenik meg.

Figyelmeztetés

Alkohollal együtt fogyasztva mérgezést okoz! Fogyasztása előtt és után, kb. 6 órán át tilos alkoholt inni!

Felhasználás

Kitűnő ehető gomba, minden módon elkészítve jó, de csak addig, míg lemezei nem kezdenek sötétedni. Rántva, tojással elkészítve és levesbe a legalkalmasabb. Puha, vizenyős húsa miatt azonban hamar romlik, a tárolást és szállítást egyáltalán nem bírja.

Hasonló fajok

Hozzá hasonló gomba nincs, legfeljebb az egészen fiatal nagy őzlábgombára emlékeztet kissé, de annak kalapján a pikkelyek barnák, szára hosszabb és rostosabb, […]

(Agaricus campester, Psalliota campestris)

Jellemzés

Füves, gyepes területeken, árokszéleken tavasztól késő őszig gyűjthetjük ezt a fehéres, selymes fényű, sima, néha kissé pikkelyes, repedező kalapú csiperkét.

Tönk: fehér, gyenge, lefelé álló gallérja van.

Lemezek: fiatalon élénk rózsaszínűek, később feketésbarnák lesznek.

Hús: fehér, lassan, halványan rózsaszínesedik, inkább csak a tönkben. Kellemes illatú, kiváló ízű csemegegomba.

Felhasználás

Gyakorlatilag minden gombás étel elkészítésére alkalmas (leves, pörkölt, mártás, töltött és rántott gomba), elég jól szárítható.

Hasonló fajok

A mezei csiperkéhez közel álló az akáccsiperke. Ennek fehér kalapja szürkésbarnán, barnán szálas, pikkelykés, főleg a közepén. Homokos talajú ritkás erdőkben, leggyakrabban akácosokban találjuk. Óvatosan kiemelve a laza talajból, jól láthatjuk, hogy tönkje gyökérszerűen micéliumkötegben folytatódik. Kerülendő, mert megárthat! Nagyon hasonlít a sárguló csiperke két változata is, amelyek vágásra, nyomásra, törésre sárgásra szineződnek, kellemetlen, vegyszer szaguk van és tartós gombaundort, esetleg enyhe mérgezést okozhatnak. Gyakorlatlan gyűjtők a gyilkos galócával is összekeverhetik. Így, az erdőn, mezőn gyűjtött csiperke-féléket mindig nézessük meg hozzáértő emberrel!

Jellemzés

Sárgásbarna süvege méhsejtszerűen gödrös. A gomba viasszerűen törékeny húsú és belül teljesen üres. Csak tavasszal, televényes, füves talajon terem.

Süveg: Kucsmaszerű, tojásdad vagy gömbszerű. Széle a tönkkel alul teljesen összenőtt. 5-8 cm magas, és majdnem ugyanolyan széles. Felszínét szabálytalanul, sejtszerűen bordák és mély gödröcskék borítják. Színe halványbarnás, de lehet világosabb okkersárga vagy sötétebb szürkésbarna is. A süveg belül üres, és az üreg a tönkben közvetlenül folytatódik. A spórapor színe világossárgás, majdnem fehér. Spórái fehérek.

Tönk: Aránylag rövid, 4-12 cm magas, 4-8 cm széles, fehér vagy kissé sárgásfehér. Felülete lisztes-poros, gödrös vagy ráncos, belül a süveggel összefüggően teljesen üres. Az üreg belső felülete fehér, sima.

Hús: Mereven puha, viasszerű, törékeny, fehér.

Szag és íz: Gyengén lisztszagú, igen kellemes ízű.

Termőhely és idő

Kora tavasszal terem, április közepétől júniusig. Enyhe tavaszban már márciusban előjöhet. Lombos erdő szélén, ligetes helyen, réteken, patakparton, kertekben, agyagos televénytalajon találjuk. Nálunk csak néhány vidéken gyakori, de egyes helyeken tömegesen fordul elő. A szabadban, kertben, több-kevesebb sikerrel megtelepíthető.

Felhasználás

Egyike a legtöbbre becsült ehető gombáknak. Igen jó levesbe, rizses gombának vagy hússal töltve, de lehet szalonnával sütni is. Szárítva kiváló ízű, aromás fűszer. Egészben vagy kettéhasítva is szokták szárítani. A szárítmány fehér része kissé rózsás vagy barnás lesz.

Hasonló fajok

Közeli rokon ehető faj a hegyes kucsmagomba, amely […]

(Calocybe gambosa), Szent György-gomba

Jellemzés

Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú kora tavaszi gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel. Lisztszagú. A tönk húsa rostos.

Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le.

Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Spórapora fehér.

Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló.

Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás.

Szag és íz: Kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és lisztízű.

Termőhely és idő

Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori.

Felhasználás

Igen jó ízű, kitűnő ehető gomba. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen […]