A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A káposztát ízlés szerint átöblítjük. A szalonnát vékony csíkokra vágjuk. A szalonna felét zsírjára pirítjuk. Megfuttatjuk rajta a hagymát, hozzáadjuk a káposztát, sózzuk, beletesszük a babérlevelet, és vizet öntünk alá. Lefedve 30 percig pároljuk, ha kell, pótoljuk a vizet. Ezután beleszórjuk a gerslit, hozzáadunk még 2–3 dl vizet, és gyakori kevergetés mellett még kb. 20 percen át pároljuk, a végén beleszórjuk a borsikafüvet is.

Közben a húst megmossuk, leszárítjuk, 8 vékony szeletre vágjuk, és megsózzuk. Felforrósítjuk az olajat, és a hús mindkét oldalát elősütjük. A serpenyőből kivesszük a húsokat, a visszamaradt olajra pedig kevés vizet öntünk, és összeforraljuk. A kolbászt karikákra vágjuk. A sütőt 160 fokra előmelegítjük. Hőálló tálba tesszük a gerslis káposzta háromnegyed részét, rátesszük a kolbászt és a húst. Betakarjuk a maradék káposztával, rászórjuk a félretett szalonna szeleteket, ráöntjük a serpenyőben kiforralt hússzaftot. Betesszük a sütőbe, és letakarva 30–40 percig sütjük. Ezután a káposztára rákenjük a tejfölt, a sütőt 200 fokra kapcsoljuk, és az ételt 10 perc alatt készre sütjük.

A marha- vagy sertéshússzeleteket a sütés előtt 3–4 órával kell a keverékkel (módjával!) bedörzsölni.

Adhatjuk különféle vagdalthúsokhoz is.

Halasi specialitás, a magyar konyha jellegzetességeit ötvöző ételféleség. A városban és környékén igen közkedvelt, különösen téli disznóvágások idején. Fontos az alapanyagok gondos összeválogatása, mert így valóban gazdag lesz íz- és zamatanyagokban. Lényegében sertés pörköltet készítünk, májat abálunk, szeletelünk, majd vöröshagymából (ami lehet lilahagyma is) kellemes ízű salátát készítünk. Ezek kerülnek rétegezésre, átforgatásra és kellően pihentetve összeérlelésre.

Készítése: A felolvasztott zsiradékban apróra vágott vöröshagymát üvegesítünk. A tűzről félrehúzva pirospaprikával megszórjuk, elkeverjük. Hozzáadjuk a kockára vágott, megmosott húst (dagadó, porcos oldalas). Sózzuk és zsírjára pirítjuk. Kevés vizet adva hozzá rövid lében lefedve pároljuk nem túl puhára. Ízlés szerint fűszerezhető darált köménnyel, fokhagymával, zöldpaprikával és a végén paradicsommal. A jó pörkölt leve rövid, tartalmas. Felszínén élénk piros színű zsiradék (paprika szín) található. A „zsenge” sertésmájat sós lében megabáljuk, hűtjük és vékony lapokra szeleteljük. A hagymasalátához karikára szeleteljük az alapanyagot, leforrázzuk sós vízben, de ügyeljünk arra, hogy roppanós maradjon. Finoman ízesített salátaecetben érleljük. A lilahagyma kellemes színhatást biztosít. A savanyú májhoz az így készült anyagokat rétegezzük: pörkölt, hagyma, saláta, máj, stb. Átforraljuk a tetejére pár forrázott, vagy […]

A keménytojást meghámozzuk, a sonkával együtt apróra vágjuk, és a nyers tojással összedolgozzuk. Megborsozzuk, és ha a sonka nem elég sós, kissé meg is sózzuk. A zöldpaprika szár felőli részéről egy szeletet levágunk (a mélyhűtöttről még fagyottan), és a sonkás tölteléket beletömködjük. Tűzálló tálat az olaj felével kikenünk, a töltött paprikákat egymás mellé belefektetjük, és a maradék olajjal megkenjük. 200 fokos (gáz 6. fokozat) sütőbe tolva körülbelül fél óráig sütjük. Közben elkészítjük a mártást: a hagymát finomra vágva az olajon megfonnyasztjuk, a tört fokhagymát és a meghámozott, összevagdalt paradicsomot beleforgatjuk. Sóval, borssal, rozmaringgal fűszerezzük, és fedő alatt, kis lángon 25 percig pároljuk. Ha túl híg lenne, a végén a fedőt levéve kissé besűrítjük. A rozmaringágat kidobjuk és a paprikákat meglocsoljuk a mártással. Petrezselymes, zöldséges rizzsel tálaljuk.

(Németh János nyomán)

Az előre beáztatott csülökről leöntjük a levét és föltesszük főni. Kb. ¾ óra múlva hozzáadjuk a babot és puhára főzzük. A csülköt kivesszük, kicsontozzuk és felszeleteljük. Külön edényben megfőzzük a savanyúkáposztát (ha nagyon savanyú, előbb átöblítjük) és a levesbe öntjük. Világosbarna, hagymás, fokhagymás, pirospaprikás rántással besűrítjük, borsozzuk, ha szükséges, sózzuk és a húst visszatesszük a levesbe. Tejföllel, erős paprikával kínáljuk.

A sertésdagadót kicsontozzuk, és a közepén hegyes késsel felszúrjuk.

Elkészítjük a tölteléket: a tejbe áztatott és jól kinyomott zsemléket tálba tesszük, beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a durvára darált májat, a ledarált füstölt húst vagy szalonnát, a megtisztított, darabokra vágott, zsírban kissé megpirított hagymát és szétnyomott fokhagymát, kissé megsózzuk, megfűszerezzük, az egészet jól összekeverjük, beletöltjük a dagadóba, annak a két végét zsineggel összekötjük, a tölteléket a húsban egyenletesen szétnyomkodjuk. Megsózzuk, és tepsibe téve, sütőben locsolgatva szép pirosra sütjük.

A saját levével meglocsolva tálaljuk. Hagymás burgonyasalátát adunk hozzá.
Hidegen is finom.

A hagymát apróra felszeleteljük, az olajon megfuttatjuk. Hozzáadjuk a feldarabolt májat, és együtt pirítjuk, míg a máj szépen kifehéredik. Borsozzuk, és felöntjük egy pohár vízzel. Amikor a víz már majdnem teljesen elfőtt, hozzáöntjük a bort, a szójaszószt, és beletesszük a petrezselyem- vagy korianderzöldet, majoránnát. Pár percig még főzzük és a legvégén szükség szerint sózzuk, de figyeljünk, mert szójaszósz sós, ezért csak óvatosan!

Rizzsel, zöldséges rizzsel remek.

A nyelvet forró vízbe tesszük, bőrét lehúzzuk, hegyes késsel fölszúrjuk és a nyílásba a következő tölteléket töltjük: 5 dkg szalonnát és 5 dkg sonkát (vagy füstölt tarját) apróra vágunk, hozzáadunk 1 szelet darált borjúhúst, 10 dkg finomra vágott gombát (ha nincs, elmaradhat), kevés reszelt hagymát, 1 nyers tojást, kis sót és borsot. Mindezeket jól összekeverjük, megtöltjük a nyelvet és bevarrjuk. A lábasba 1 kanál zsírt (vagy olajat) teszünk, beletesszük a nyelvet, megsózzuk, kis vizet öntünk alá, többször megforgatjuk, s ha már egészen puha, vékony szeletekre vágjuk. Rozsdaszaftját ráöntjük és felszeletelve, vegyes, citromos (vagy majonézes) salátával tálaljuk.

(meleg előétel, vagy könnyű vacsora)

Egy kivajazott tepsibe tegyük egymás mellé a sonkaszeleteket, karikázzuk rá a banánt, csöpögtessünk rá citromlevet és süssük 10-12 percig középmeleg sütőben. Ha kész, pecsenyeszedő lapáttal tegyük a kenyérszeletekre és morzsoljunk a tetejére egy kevés vajat. Tehetünk rá tükörtojást is, vagy sajtot (különlegesen finom egy kevés rokforttal).

A nyugati gasztronómia fejlődésében az itáliai reneszánsz jelenti a fordulópontot. A módos olasz kalmárok asztalára a XV. század elejétől kezdve nem hatalmas húsdarabok kerültek, hanem gomba, fokhagyma, szarvasgomba, bélszínszeletek és tésztafélék, például lasagne vagy ravioli. A legvagyonosabbaknál mindezt igen fényűző módon tálalták. Itália, amely így a nyugati konyhaművészet bölcsője lett, Franciaországra különösen nagy hatást gyakorolt a XVI. században, s ez mindenekelőtt Medici Katalin érdeme. A későbbi II. Henrik felesége új hazájába olyan firenzei szakácsokat vitt magával, akik már a kifinomult reneszánsz konyhaművészeten nevelődtek. Az etikett is megváltozott, ettől kezdve a hölgyek jelenléte az étkezésnél nem kivétel volt, hanem szabály, az asztalt velencei kristálypoharak és Benvenuto Cellini által tervezett ezüstök díszítették.

Katalin unokahúga, Medici Mária, aki a későbbi IV. Henrik felesége lett, tovább finomította a francia gasztronómiát. Le Cuisinier Francois (1652) címmel fontos szakácskönyv jelent meg ebben az időben, szerzője La Varenne, akiről azt tartják, hogy Medici Mária konyháján tanulta a szakácsművészetet. Műve az első olyan szakácskönyv, amelyben a receptek ábécérendben állnak, s amely zöldségételek készítésére vonatkozó útmutatásokkal is szolgál. A húsok ízét csiperke- vagy szarvasgomba hozzáadásával gazdagítja, a sülteket saját levükben javasolja tálalni, hogy természetes zamatuk megmaradjon. Ez megint fordulópont a francia konyha történetében: már nem az alapanyag valódi ízének semlegesítése, […]