(cseh recept)

A májat a hámozott, pálcikákra vágott mandulával és a szegfűszeggel megtűzdeljük, tűzálló tálba tesszük, majd leöntjük meleg, sós libazsírral. Sütőbe tesszük és lefedve, egyszer kétszer megfordítva 45 percig sütjük. Hidegen, melegen egyaránt finom akár előételnek, akár uzsonnának, vacsorának

Halasi specialitás, a magyar konyha jellegzetességeit ötvöző ételféleség. A városban és környékén igen közkedvelt, különösen téli disznóvágások idején. Fontos az alapanyagok gondos összeválogatása, mert így valóban gazdag lesz íz- és zamatanyagokban. Lényegében sertés pörköltet készítünk, májat abálunk, szeletelünk, majd vöröshagymából (ami lehet lilahagyma is) kellemes ízű salátát készítünk. Ezek kerülnek rétegezésre, átforgatásra és kellően pihentetve összeérlelésre.

Készítése: A felolvasztott zsiradékban apróra vágott vöröshagymát üvegesítünk. A tűzről félrehúzva pirospaprikával megszórjuk, elkeverjük. Hozzáadjuk a kockára vágott, megmosott húst (dagadó, porcos oldalas). Sózzuk és zsírjára pirítjuk. Kevés vizet adva hozzá rövid lében lefedve pároljuk nem túl puhára. Ízlés szerint fűszerezhető darált köménnyel, fokhagymával, zöldpaprikával és a végén paradicsommal. A jó pörkölt leve rövid, tartalmas. Felszínén élénk piros színű zsiradék (paprika szín) található. A „zsenge” sertésmájat sós lében megabáljuk, hűtjük és vékony lapokra szeleteljük. A hagymasalátához karikára szeleteljük az alapanyagot, leforrázzuk sós vízben, de ügyeljünk arra, hogy roppanós maradjon. Finoman ízesített salátaecetben érleljük. A lilahagyma kellemes színhatást biztosít. A savanyú májhoz az így készült anyagokat rétegezzük: pörkölt, hagyma, saláta, máj, stb. Átforraljuk a tetejére pár forrázott, vagy […]

A sertésdagadót kicsontozzuk, és a közepén hegyes késsel felszúrjuk.

Elkészítjük a tölteléket: a tejbe áztatott és jól kinyomott zsemléket tálba tesszük, beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a durvára darált májat, a ledarált füstölt húst vagy szalonnát, a megtisztított, darabokra vágott, zsírban kissé megpirított hagymát és szétnyomott fokhagymát, kissé megsózzuk, megfűszerezzük, az egészet jól összekeverjük, beletöltjük a dagadóba, annak a két végét zsineggel összekötjük, a tölteléket a húsban egyenletesen szétnyomkodjuk. Megsózzuk, és tepsibe téve, sütőben locsolgatva szép pirosra sütjük.

A saját levével meglocsolva tálaljuk. Hagymás burgonyasalátát adunk hozzá.
Hidegen is finom.

A hagymát apróra felszeleteljük, az olajon megfuttatjuk. Hozzáadjuk a feldarabolt májat, és együtt pirítjuk, míg a máj szépen kifehéredik. Borsozzuk, és felöntjük egy pohár vízzel. Amikor a víz már majdnem teljesen elfőtt, hozzáöntjük a bort, a szójaszószt, és beletesszük a petrezselyem- vagy korianderzöldet, majoránnát. Pár percig még főzzük és a legvégén szükség szerint sózzuk, de figyeljünk, mert szójaszósz sós, ezért csak óvatosan!

Rizzsel, zöldséges rizzsel remek.

A nyugati gasztronómia fejlődésében az itáliai reneszánsz jelenti a fordulópontot. A módos olasz kalmárok asztalára a XV. század elejétől kezdve nem hatalmas húsdarabok kerültek, hanem gomba, fokhagyma, szarvasgomba, bélszínszeletek és tésztafélék, például lasagne vagy ravioli. A legvagyonosabbaknál mindezt igen fényűző módon tálalták. Itália, amely így a nyugati konyhaművészet bölcsője lett, Franciaországra különösen nagy hatást gyakorolt a XVI. században, s ez mindenekelőtt Medici Katalin érdeme. A későbbi II. Henrik felesége új hazájába olyan firenzei szakácsokat vitt magával, akik már a kifinomult reneszánsz konyhaművészeten nevelődtek. Az etikett is megváltozott, ettől kezdve a hölgyek jelenléte az étkezésnél nem kivétel volt, hanem szabály, az asztalt velencei kristálypoharak és Benvenuto Cellini által tervezett ezüstök díszítették.

Katalin unokahúga, Medici Mária, aki a későbbi IV. Henrik felesége lett, tovább finomította a francia gasztronómiát. Le Cuisinier Francois (1652) címmel fontos szakácskönyv jelent meg ebben az időben, szerzője La Varenne, akiről azt tartják, hogy Medici Mária konyháján tanulta a szakácsművészetet. Műve az első olyan szakácskönyv, amelyben a receptek ábécérendben állnak, s amely zöldségételek készítésére vonatkozó útmutatásokkal is szolgál. A húsok ízét csiperke- vagy szarvasgomba hozzáadásával gazdagítja, a sülteket saját levükben javasolja tálalni, hogy természetes zamatuk megmaradjon. Ez megint fordulópont a francia konyha történetében: már nem az alapanyag valódi ízének semlegesítése, […]

(zsidó étel tízóraira, uzsonnára)

A nagyon finomra vágott hagymát a libazsíron megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a fölaprított májat és megdinszteljük. A tojást lereszeljük és az összes hozzávalót jól összetörve összekeverjük. Egy-két óra hosszat érleljük. Friss kenyérre, vagy pirítósra kenve, uborka- vagy paradicsomkarikákkal, teával, sörrel nagyon finom.

Az apróra vágott hagymát az olajon megpirítjuk, beletesszük a felkockázott csirkemellet. A csirke fehéredéséig pirítjuk, majd felengedjük kb. 1,5 l liter forróvízzel. Ételízesítővel, reszelt szerecsendióval és szükség szerint sóval ízesítjük. Amikor a csirke már majdnem jó, beletesszük a kukoricát, a borsót (lehet fagyasztott és konzerv is), félbevágott májakat és a tárkonyt. Ha megfőtt a borsó és a kukorica, a liszttel elkevert tejszínnel besűrítjük és kiforraljuk.

(lábadozóknak, leromlott állapotú betegeknek)

A levesben megfőzzük a csirkemájat és a zöldborsót (utóbbinak elég 5-6 perc). A májat kisebb darabokra vágjuk, a tojást szétnyomkodjuk villával és a zöldborsóval, tejszínnel és néhány kanál levessel összeturmixoljuk. Összekeverjük a levessel, csipetnyi szerecsendióval ízesítjük és összemelegítjük, végül hozzáadjuk a sherryt is.