Olajtök

Cucurbita pepo convar. ovifera L. – Cucurbitaceae

A terméshús főzeléknek, az olajos mag dió helyett süteménybe való. A tökfélék igen régi kultúrnövények, a Cucurbita pepót a kutatók Észak-Amerika déli feléből, a Cucurbita texana A. Gray-től származtatják. Európában a Cucurbita pepo a legfontosabb faj, amely a 18. századtól Nyugat-Európában, a 19. századtól pedig Oroszországban kezdte meg a hódítását. A cv. ovifera vagy oleifera mellett a cv. styriaca magja érdemel említést héjnélküliségével. Ez a tulajdonság, több kutató szerint mutációval jött létre, jelenleg legnagyobb termőterülete Oroszországban van. Orsógyökere mélyen hatol a talajba és dús oldalgyökereivel gazdagon hálózza be az alsó és felső talajréteget. Gyökere függőleges irányban meghaladja az egyméteres hosszúságot, ennek köszönheti jó szárazságtűrő képességét. Kissé szegletes, húsos szára több méter hosszú is lehet. A heverő száron a levelek szórt állásban helyezkednek el. Szárát, levélnyelét, levelét serte-szőrők borítják. Hosszú, üreges levélnyelén egyszerű szerkezetű a levél. Fonákán jól láthatók a levél lemezéből a kidudorodó erek. A tenyészidő második felében a vékony levéllemez gyakran beszakadozik.

A magok héj nélküliek, innen származik a héjnélküli magvú tők elnevezés is. Voltaképpen itt is megtalálható a normális maghéj összes, ún. tesztarétege, csak a sejtfalak megvastagodása és fásodása hiányzik. Egyes típusokon a fásodás”felismerhető a maghéj szélén, míg másoknál a külső maghéjat […]

Quinoa

(Chenopodium quinoa)

A quinoa a köleshez hasonló szemes termény, amely az egyik legtöbb ásványi anyagot tartalmazó, legtáplálóbb gabona. Dél-Amerika kultúrnövénye, a spanyol hódítás előtt a kukorica, burgonya és a bab mellett alapvető élelmiszer volt. Termesztése Kr. e. 5000 évre nyúlik vissza. A legrégebbi termesztett formáját Peruban találták. További quinoa ültetvényeket Argentínában, Bolíviában és Chilében találtak. Az indiánok a magon kívül, a leveleit zöldségként fogyasztották, növényi szárát állati eledelként hasznosították.
A növekvő gazdasági nehézségek idején a ’70-es években, Bolíviában és Peruban a quinoa és az amaránt ismét fontos szerepet játszott, mint hazai termesztésű növény.

Lágyszárú, egynyári növény, mely 2 m magasságig is nőhet, levelei és megjelenése a fehér és piros libatopfélékhez hasonlít.
Nagyon sok fontos vitamint és nyomelemet tartalmaz, különösen káliumot, magnéziumot, kalciumot, vasat, ezenkívül B vitaminokat, C vitamint, karotint. Fehérje-tartalma magas, 15,2% (rizs 7,4%, búza 11,7%) és az összetétele is előnyös. Gazdag lysinben, e fehérjét a szervezet önállóan nem tudja előállítani. Gluténmentes, minden fontos aminosavat tartalmaz, jól emészthető.

Felhasználása:

A quinoát mossuk meg és csepegtessük le, majd tegyük kétszeres mennyiségű hidegvízbe. Forraljuk föl, sózzuk és 10-15 percig fedő alatt főzzük. A főzési idő akkor optimális, ha minden szem kétszeresére dagad és a fehér színét elveszítette.
(A megérett magokat kenyernyés szaponin vonja be, ezért vízben fel szokták forralni, […]

Kaliforniai mák

(Eschscholzia californica L.)

A növényke igazoltan görcsoldó, fájdalomcsillapító, szorongáscsökkentő és altató hatású a valódi mák káros mellékhatásai nélkül. Jól alkalmazható alvászavarok, túlfeszítettségből eredő idegesség, depresszió, valamint máj- és epepanaszok esetén, elsősorban gyógytea-keverékekben.

(Ingrid und Peter Schönfelder: Der neue Kosmos Heilpflanzen führer)

Habanero

Capsicum chinense Jacq. („kínai” paprika) – mexikói

Aki igazán finom paprikára vágyik!

Nagyon erős, nagyon gyümölcsös, a világ egyik legerősebb csilije, amelynek íze páratlan. Bár nagyon erős, a csípős érzés hamar elmúlik, és helyét – meglepő módon – egyfajta felfrissült érzés veszi át.

Vadárvácska

(Viola tricolor L.)

Erdőkben, füves területeken, de megművelt helyeken is megnövő egyéves, vagy évelő gyógynövény.

Virágzáskor gyűjtött hajtása a drog (Violae tricoloris herba) több biológiailag hasznos, aktív anyagot tartalmaz.

Erősítő, vértisztító, nyálkaoldó, vérnyomáscsökkentő hatású.

Pásztortáska

(Capsella bursa pastoris)

Mindenütt tömegesen előforduló egy- vagy kétéves, igénytelen gyom- és ma már ritkábban használt gyógynövény.

Drogja a virágzó hajtás, amely kolint, acetilkolint, káliumot, tiramint, flavonglikozidát cseranyagot és olajokat tartalmaz.

Teája belső vérzéseket (gyomor- béltraktus) és erős menstruációt csillapít.

A fokhagyma gyógyító hatásáról

A fokhagyma már az ókorban is fontos bélfertőtlenítő, bélféregűző, emésztésserkentő hatású fűszer és gyógyszer volt, de antibakteriális, valamint enyhe görcsoldó és nyálkaoldó tulajdonsága révén a légúti megbetegedések kezelésében is szerepet játszott. Napjainkban más tulajdonságai is hangsúlyt kaptak: lipidszint-csökkentő, véralvadásgátló és csekély vérrögoldó képessége alapján a fokhagyma a magas vérzsírszint elleni diéta kiegészítő és támogató szereként, valamint időskori érrendszeri elváltozások megelőzésére is javallott. A benne található peptidek enyhe vérnyomáscsökkentő hatása is bizonyított.

(Ingrid und Peter Schönfelder: Der neue Kosmos Heilpflanzen führer c. könyve nyomán)

Csalán

(Urtica dioica L.)

Minden talajon nagy mennyiségben növő gyom- és gyógynövény.

Levele glikozidákat, csersavat, gyantát, hangyasavat, ecetsavat, viaszt, cukrot, klorofilt, B-vitaminokat, C-vitamint, glükokinint és egyéb szerves savakat tartalmaz.

A friss, zsenge levelekből levest, főzeléket készíthetünk.

Teája reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, bőrkiütések és vesehomok ellen, bélproblémák esetén, valamint vértisztítóként, vizelethajtóként, vértisztítóként, általános erősítőként és a köhögés csillapítására használható.

Izsóp

(Hyssopus officinalis L.)

Kicsit kámforos, fűszeres illató, enyhén kesernyés ízű, már a Bibliában is szereplő kellemes fűszernövény. Talajra, éghajlatra nem kényes, a virágzás kezdetétől szedhető, frissen éa szárítva kitűnő.

Sűlthúsok, halak, krumpliételek, levesek, pácok kiváló ízesítője.

Enyhe vérnyomásemelő, köhögéscsillapító (asztma esetén is), szélhajtó, gyomorerősítö és csökkenti az izzadékonyságot.

Kakukkfű

(Thymus serphyllum L., Thymus vulgaris L.)

Rendkívül kellemes illatú, aromás, kámforos ízű félcserje, amelynek kerti változata (Th. vulgaris) közepesen meszes, meleg talajban jól termeszthető.

Sűltek, főzelékek, saláták, ízesített ecetek, mártások kiváló ízesítője. Szurokfűvel, zsályával együtt még finamabb. Óvatosan használjuk, mert nagyon erős az aromája és csak a főzés végén tegyük az ételbe!

Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, görcsoldó, köhögéscsillapító hatása miatt értékes gyógynövény is.

Régebbi bejegyzések »