Svédül smörgasbord („szendvicsasztal”), többféle halat, sajtot, hideg és meleg fogásokat kínáló büféasztal. A svéd vidéken az volt a szokás, hogy a nagyobb családi ünnepségeken, egyéb összejöveteleken a vendégek maguk is hoztak ennivalót; az összegyűlt ételt hosszú asztalokon tálalták fel, és ki-ki kedve szerint vehetett magának. A XVIII. századtól az efféle lakomákat megelőzte a bannvinsbordra kitett aperitifek, étvágyerjesztő csemegék (akvavit, hering stb.) fogyasztása.

A modern smörgasbord lehet igen egyszerű, ilyenkor csak kenyér, vaj, marinált hering van rajta, de kínálhat többtucatnyi hideg és meleg ételt is: sokféleképpen elkészített heringet, pástétomokat, hideg sülteket, salátákat és olyan svéd különlegességeket, mint a gravlax (marinált lazac) és a „Jansson megkísértése” nevű, hagymás, szardellás, tejszínes burgonyaétel.

A II. világháború után legfőképpen a stockholmi Operakelleren étteremnek volt fontos szerepe a smörgasbord újbóli bevezetésében és megújításában. A vendéglátásnak ez a formája külföldön is kedveltté vált, és sok helyütt általában is svéd büfének vagy svédasztalnak nevezik az önkiszolgáló rendszerű büféasztalt, amelynek fogásai fix ár befizetése ellenében vagy (fogadásokon) ingyen fogyaszthatók.

A babot, a zöldborsót, a felekbe vágott gombákat nagyon kevés vízben megfőzzük, karikákra vágjuk a főtt tojásokat, kiszedve a sárgájukat. A tojássárgákat összenyomkodjuk, és hozzáadjuk a citrom levét, a mustárt, illetve az olajat, majd a borsot és a megvágott petrezselymet is. Egy nagy edényben elrendezzük a salátaleveleket. Egy másik tálban összekeverjük a főtt zöldségeket a korábban elkészített szósszal, majd a salátás tálra öntjük. Egy órát tartjuk a hidegben, ezután tálaljuk.

(A visszamaradó főzőlevet fölhasználhatjuk levesekhez.)