(Urtica dioica L.)

Minden talajon nagy mennyiségben növő gyom- és gyógynövény.

Levele glikozidákat, csersavat, gyantát, hangyasavat, ecetsavat, viaszt, cukrot, klorofilt, B-vitaminokat, C-vitamint, glükokinint és egyéb szerves savakat tartalmaz.

A friss, zsenge levelekből levest, főzeléket készíthetünk.

Teája reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, bőrkiütések és vesehomok ellen, bélproblémák esetén, valamint vértisztítóként, vizelethajtóként, vértisztítóként, általános erősítőként és a köhögés csillapítására használható.

A frissen leszedett csalánlevelet leforrázzuk, és összevágjuk. A lapockát kockára vágjuk, egy kevés olajon megdinszteljük és fölengedjük forróvízzel. Amikor hús félig már megpuhult, hozzáadjuk a csalánt, fűszereket és puhára főzzük. Kiszedjük a léből a húst és a csalánt leturmixoljuk, vagy drótszitán áttörjük. A levet tejfölös, tojássárgájával, keményítővel elkevert habarással besűrítjük, ezután már nem forraljuk. Citromlével, kristálycukorral kellemesen pikánsra savanyítjuk. A húskockákat és a csalánt visszatesszük a levesbe, a tetejét meghinthetjük egy kevés reszelt sajttal.