(Urtica dioica L.)

Minden talajon nagy mennyiségben növő gyom- és gyógynövény.

Levele glikozidákat, csersavat, gyantát, hangyasavat, ecetsavat, viaszt, cukrot, klorofilt, B-vitaminokat, C-vitamint, glükokinint és egyéb szerves savakat tartalmaz.

A friss, zsenge levelekből levest, főzeléket készíthetünk.

Teája reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, bőrkiütések és vesehomok ellen, bélproblémák esetén, valamint vértisztítóként, vizelethajtóként, vértisztítóként, általános erősítőként és a köhögés csillapítására használható.

A majonézben elkeverjük a mustárt, a tejszínt, a citrom levét, hozzáadjuk a felaprított uborkát és az apróra vágott zöldfűszereket. Sózzuk, borsozzuk s felhasználás előtt néhány óráig lehűtve érleljük.

(Agaricus campester, Psalliota campestris)

Jellemzés

Füves, gyepes területeken, árokszéleken tavasztól késő őszig gyűjthetjük ezt a fehéres, selymes fényű, sima, néha kissé pikkelyes, repedező kalapú csiperkét.

Tönk: fehér, gyenge, lefelé álló gallérja van.

Lemezek: fiatalon élénk rózsaszínűek, később feketésbarnák lesznek.

Hús: fehér, lassan, halványan rózsaszínesedik, inkább csak a tönkben. Kellemes illatú, kiváló ízű csemegegomba.

Felhasználás

Gyakorlatilag minden gombás étel elkészítésére alkalmas (leves, pörkölt, mártás, töltött és rántott gomba), elég jól szárítható.

Hasonló fajok

A mezei csiperkéhez közel álló az akáccsiperke. Ennek fehér kalapja szürkésbarnán, barnán szálas, pikkelykés, főleg a közepén. Homokos talajú ritkás erdőkben, leggyakrabban akácosokban találjuk. Óvatosan kiemelve a laza talajból, jól láthatjuk, hogy tönkje gyökérszerűen micéliumkötegben folytatódik. Kerülendő, mert megárthat! Nagyon hasonlít a sárguló csiperke két változata is, amelyek vágásra, nyomásra, törésre sárgásra szineződnek, kellemetlen, vegyszer szaguk van és tartós gombaundort, esetleg enyhe mérgezést okozhatnak. Gyakorlatlan gyűjtők a gyilkos galócával is összekeverhetik. Így, az erdőn, mezőn gyűjtött csiperke-féléket mindig nézessük meg hozzáértő emberrel!

Jellemzés

Sárgásbarna süvege méhsejtszerűen gödrös. A gomba viasszerűen törékeny húsú és belül teljesen üres. Csak tavasszal, televényes, füves talajon terem.

Süveg: Kucsmaszerű, tojásdad vagy gömbszerű. Széle a tönkkel alul teljesen összenőtt. 5-8 cm magas, és majdnem ugyanolyan széles. Felszínét szabálytalanul, sejtszerűen bordák és mély gödröcskék borítják. Színe halványbarnás, de lehet világosabb okkersárga vagy sötétebb szürkésbarna is. A süveg belül üres, és az üreg a tönkben közvetlenül folytatódik. A spórapor színe világossárgás, majdnem fehér. Spórái fehérek.

Tönk: Aránylag rövid, 4-12 cm magas, 4-8 cm széles, fehér vagy kissé sárgásfehér. Felülete lisztes-poros, gödrös vagy ráncos, belül a süveggel összefüggően teljesen üres. Az üreg belső felülete fehér, sima.

Hús: Mereven puha, viasszerű, törékeny, fehér.

Szag és íz: Gyengén lisztszagú, igen kellemes ízű.

Termőhely és idő

Kora tavasszal terem, április közepétől júniusig. Enyhe tavaszban már márciusban előjöhet. Lombos erdő szélén, ligetes helyen, réteken, patakparton, kertekben, agyagos televénytalajon találjuk. Nálunk csak néhány vidéken gyakori, de egyes helyeken tömegesen fordul elő. A szabadban, kertben, több-kevesebb sikerrel megtelepíthető.

Felhasználás

Egyike a legtöbbre becsült ehető gombáknak. Igen jó levesbe, rizses gombának vagy hússal töltve, de lehet szalonnával sütni is. Szárítva kiváló ízű, aromás fűszer. Egészben vagy kettéhasítva is szokták szárítani. A szárítmány fehér része kissé rózsás vagy barnás lesz.

Hasonló fajok

Közeli rokon ehető faj a hegyes kucsmagomba, amely […]

(Calocybe gambosa), Szent György-gomba

Jellemzés

Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú kora tavaszi gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel. Lisztszagú. A tönk húsa rostos.

Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le.

Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Spórapora fehér.

Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló.

Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás.

Szag és íz: Kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és lisztízű.

Termőhely és idő

Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori.

Felhasználás

Igen jó ízű, kitűnő ehető gomba. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen […]

A füstölt tarját a sertésapróval együtt ledaráljuk, hozzáadjuk a tengerikását, ízesítjük, fűszerezzük. A kész tölteléket savanyú káposztalevélbe töltjük, majd paradicsomos alaplével leöntve megfőzzük.

Tejfellel lelocsolva tálaljuk.

(Magyar Elek módra)

A hússzeleteket szélükön vagdald be, s gyengéden klopfold. Sózd, borsozd, majd panírozd lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába. Azonnal süsd ki bő forró zsírban. (Ha a zsír elég meleg, egy-egy oldala 1,5-2 perc alatt aranysárga lesz.) A kész szeleteket lehetőleg azonnal tálald, mert ha letakarással, vagy egymásra halmozással tartod melegen, az tönkreteszi.

Klasszikus díszítése: egy citromszelet és petrezselyemlevél.

(Hyssopus officinalis L.)

Kicsit kámforos, fűszeres illató, enyhén kesernyés ízű, már a Bibliában is szereplő kellemes fűszernövény. Talajra, éghajlatra nem kényes, a virágzás kezdetétől szedhető, frissen éa szárítva kitűnő.

Sűlthúsok, halak, krumpliételek, levesek, pácok kiváló ízesítője.

Enyhe vérnyomásemelő, köhögéscsillapító (asztma esetén is), szélhajtó, gyomorerősítö és csökkenti az izzadékonyságot.

(Thymus serphyllum L., Thymus vulgaris L.)

Rendkívül kellemes illatú, aromás, kámforos ízű félcserje, amelynek kerti változata (Th. vulgaris) közepesen meszes, meleg talajban jól termeszthető.

Sűltek, főzelékek, saláták, ízesített ecetek, mártások kiváló ízesítője. Szurokfűvel, zsályával együtt még finamabb. Óvatosan használjuk, mert nagyon erős az aromája és csak a főzés végén tegyük az ételbe!

Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, görcsoldó, köhögéscsillapító hatása miatt értékes gyógynövény is.

(Anethum graveolens L.)

A Földközi-tenger környékéről származik, de bármilyen talajon jól megél. Amelyik kertben meghonosodik, ott a magját elszórva magától szaporodik.

Kiváló fűszere leveseknek, főzelékeknek, mártásoknak, körözöttnek, a savanyúságok szinte elképzelhetetlenek nélküle.

Az emésztést serkenti, szélhajtó, fejfájás- és álmatlanság ellenes háziszer.