(olasz zöldségleves)

A húst és a csontot kevés vízben megfőzzük, kivesszük a levéből és földaraboljuk. Az apróra vágott hagymát, fölkarikázott zöldségeket megfuttatjuk az olajban. Hozzáadjuk a káposztát, néhány perc múlva a zöldbabot, a megfőtt szárazbabot és felengedjük a levessel és a szárazbab főzőlevével. Fűszerezzük, félóráig főzzük, akkor beletesszük a borsót is és belefőzzük az összetördelt tésztát. A tetejét ízlés szerint meghintjük a petrezselyemlevéllel és reszelt sajttal.

A minestornét nagyon sokféleképp főzik, minden vidéknek megvan a jellemző specialitása, sőt a piacon éppen kapható nyersanyagok szerint is változik az alapanyagok összetétele.

A zsiradékból, hagymából, paprikából pörköltalapot készítünk, amin a lefaggyúzott, lehártyázott, fölkockázott húst kissé megkapatjuk (vigyázva, nehogy a paprika megégjen, mert akkor keserű lesz az étel!). Fölengedjük annyi vízzel, hogy ellepje sózzuk, borsozzuk és a vörösbor időnkénti hozzátöltögetésével félpuhára megfőzzük. Közben egy másik fazékban, kevés vízben a babot is csaknem készre főzzük. Elegyítjük a babot a levessel, beletesszük a lecsót, a zöldségeket, a fokhagymát, felengedjük a bab főzőlevével, esetleg egy kis forróvízzel, ha szükséges, még sózzuk és készre főzzük. Csipetkével, cseresznyepaprika-krémmel kínáljuk.

A húsból 5–6 dekás szeletkéket vágunk és kicsit kiklopfoljuk. Megsózzuk, borsozzuk, majd kevés forró olajon hirtelen kisütjük. A sütésből maradt olajon megpirítjuk az apróra vagdalt hagymát, majd hozzáadjuk a gombát. Sóval, borssal, vagdalt petrezselyemmel fűszerezzük és megpirítjuk. Rátesszük a megsült érméket, és 1–2 perc alatt összeforraljuk.

Petrezselymes vajas burgonyával tálaljuk.

Svédül smörgasbord („szendvicsasztal”), többféle halat, sajtot, hideg és meleg fogásokat kínáló büféasztal. A svéd vidéken az volt a szokás, hogy a nagyobb családi ünnepségeken, egyéb összejöveteleken a vendégek maguk is hoztak ennivalót; az összegyűlt ételt hosszú asztalokon tálalták fel, és ki-ki kedve szerint vehetett magának. A XVIII. századtól az efféle lakomákat megelőzte a bannvinsbordra kitett aperitifek, étvágyerjesztő csemegék (akvavit, hering stb.) fogyasztása.

A modern smörgasbord lehet igen egyszerű, ilyenkor csak kenyér, vaj, marinált hering van rajta, de kínálhat többtucatnyi hideg és meleg ételt is: sokféleképpen elkészített heringet, pástétomokat, hideg sülteket, salátákat és olyan svéd különlegességeket, mint a gravlax (marinált lazac) és a „Jansson megkísértése” nevű, hagymás, szardellás, tejszínes burgonyaétel.

A II. világháború után legfőképpen a stockholmi Operakelleren étteremnek volt fontos szerepe a smörgasbord újbóli bevezetésében és megújításában. A vendéglátásnak ez a formája külföldön is kedveltté vált, és sok helyütt általában is svéd büfének vagy svédasztalnak nevezik az önkiszolgáló rendszerű büféasztalt, amelynek fogásai fix ár befizetése ellenében vagy (fogadásokon) ingyen fogyaszthatók.

A nyelvet forró vízbe tesszük, bőrét lehúzzuk, hegyes késsel fölszúrjuk és a nyílásba a következő tölteléket töltjük: 5 dkg szalonnát és 5 dkg sonkát (vagy füstölt tarját) apróra vágunk, hozzáadunk 1 szelet darált borjúhúst, 10 dkg finomra vágott gombát (ha nincs, elmaradhat), kevés reszelt hagymát, 1 nyers tojást, kis sót és borsot. Mindezeket jól összekeverjük, megtöltjük a nyelvet és bevarrjuk. A lábasba 1 kanál zsírt (vagy olajat) teszünk, beletesszük a nyelvet, megsózzuk, kis vizet öntünk alá, többször megforgatjuk, s ha már egészen puha, vékony szeletekre vágjuk. Rozsdaszaftját ráöntjük és felszeletelve, vegyes, citromos (vagy majonézes) salátával tálaljuk.

A halfilét megmossuk, ha van bőre, megnyúzzuk. Nagyobb lábasban odateszünk vizet főni. A hagymát apróra daraboljuk és beletesszük a vízbe. A felkockázott krumplit is hozzáadjuk, sózzuk, és beletesszük a szemesborsot, babért. A leves tetején keletkező habot leszedjük. Amikor már majdnem megfőtt a burgonya, hozzáadjuk a szintén felkockázott (kb. 1–1,5 cm) halat. Amikor megfőtt a hal (fajtától függően 5–10 perc) és a burgonya is, a tejszínnel besűrítjük, és már nem forraljuk tovább. A leves tetejére frissen felaprított kaprot szórunk, esetleg savanyíthatjuk egy kevés citromlével.

A zöldségeket megtisztítjuk, majd karikára vágjuk. Ecettel, egész borssal ízesítve felöntjük egy liter vízzel. A pisztrángokat megtisztítjuk, de figyeljünk arra, hogy a fejénél fogjuk a halat, hogy ne veszítse el nyálkásságát, ugyanis ez válik kék színűvé az elkészítés során. Végül ecetbe mártjuk. Amikor a zöldség majdnem puha, belerakjuk a pisztrángot. Lassú tűzön főzzük, amíg a hal színe kék lesz. Ekkor félrehúzzuk, és egy ideig a lében pihentetjük.

Melegen, petrezselymes vajjal leöntve, vajas burgonyával körítve tálaljuk.

A nyugati gasztronómia fejlődésében az itáliai reneszánsz jelenti a fordulópontot. A módos olasz kalmárok asztalára a XV. század elejétől kezdve nem hatalmas húsdarabok kerültek, hanem gomba, fokhagyma, szarvasgomba, bélszínszeletek és tésztafélék, például lasagne vagy ravioli. A legvagyonosabbaknál mindezt igen fényűző módon tálalták. Itália, amely így a nyugati konyhaművészet bölcsője lett, Franciaországra különösen nagy hatást gyakorolt a XVI. században, s ez mindenekelőtt Medici Katalin érdeme. A későbbi II. Henrik felesége új hazájába olyan firenzei szakácsokat vitt magával, akik már a kifinomult reneszánsz konyhaművészeten nevelődtek. Az etikett is megváltozott, ettől kezdve a hölgyek jelenléte az étkezésnél nem kivétel volt, hanem szabály, az asztalt velencei kristálypoharak és Benvenuto Cellini által tervezett ezüstök díszítették.

Katalin unokahúga, Medici Mária, aki a későbbi IV. Henrik felesége lett, tovább finomította a francia gasztronómiát. Le Cuisinier Francois (1652) címmel fontos szakácskönyv jelent meg ebben az időben, szerzője La Varenne, akiről azt tartják, hogy Medici Mária konyháján tanulta a szakácsművészetet. Műve az első olyan szakácskönyv, amelyben a receptek ábécérendben állnak, s amely zöldségételek készítésére vonatkozó útmutatásokkal is szolgál. A húsok ízét csiperke- vagy szarvasgomba hozzáadásával gazdagítja, a sülteket saját levükben javasolja tálalni, hogy természetes zamatuk megmaradjon. Ez megint fordulópont a francia konyha történetében: már nem az alapanyag valódi ízének semlegesítése, […]

A pontyot megmossuk, megtisztítjuk és beirdaljuk. A vágásokba vékony szalonnaszeletkéket teszünk. A halat kívül-belül besózzuk és meghintjük egy kevés pirospaprikával. Egy tepsit kikenünk zsírral, az aljára karikára vágott főtt burgonyát teszünk, rárakjuk a halat, beborítjuk a karikára vágott hagymával, zöldpaprikával, paradicsommal, megöntözzük olvasztott zsírral és a forró sütőbe tesszük. Ha a hal már félig megsült, megöntözzük a liszttel elkevert tejföllel és készre sütjük.

(zsidó étel tízóraira, uzsonnára)

A nagyon finomra vágott hagymát a libazsíron megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a fölaprított májat és megdinszteljük. A tojást lereszeljük és az összes hozzávalót jól összetörve összekeverjük. Egy-két óra hosszat érleljük. Friss kenyérre, vagy pirítósra kenve, uborka- vagy paradicsomkarikákkal, teával, sörrel nagyon finom.