Svédül smörgasbord („szendvicsasztal”), többféle halat, sajtot, hideg és meleg fogásokat kínáló büféasztal. A svéd vidéken az volt a szokás, hogy a nagyobb családi ünnepségeken, egyéb összejöveteleken a vendégek maguk is hoztak ennivalót; az összegyűlt ételt hosszú asztalokon tálalták fel, és ki-ki kedve szerint vehetett magának. A XVIII. századtól az efféle lakomákat megelőzte a bannvinsbordra kitett aperitifek, étvágyerjesztő csemegék (akvavit, hering stb.) fogyasztása.

A modern smörgasbord lehet igen egyszerű, ilyenkor csak kenyér, vaj, marinált hering van rajta, de kínálhat többtucatnyi hideg és meleg ételt is: sokféleképpen elkészített heringet, pástétomokat, hideg sülteket, salátákat és olyan svéd különlegességeket, mint a gravlax (marinált lazac) és a „Jansson megkísértése” nevű, hagymás, szardellás, tejszínes burgonyaétel.

A II. világháború után legfőképpen a stockholmi Operakelleren étteremnek volt fontos szerepe a smörgasbord újbóli bevezetésében és megújításában. A vendéglátásnak ez a formája külföldön is kedveltté vált, és sok helyütt általában is svéd büfének vagy svédasztalnak nevezik az önkiszolgáló rendszerű büféasztalt, amelynek fogásai fix ár befizetése ellenében vagy (fogadásokon) ingyen fogyaszthatók.

A halfilét megmossuk, ha van bőre, megnyúzzuk. Nagyobb lábasban odateszünk vizet főni. A hagymát apróra daraboljuk és beletesszük a vízbe. A felkockázott krumplit is hozzáadjuk, sózzuk, és beletesszük a szemesborsot, babért. A leves tetején keletkező habot leszedjük. Amikor már majdnem megfőtt a burgonya, hozzáadjuk a szintén felkockázott (kb. 1–1,5 cm) halat. Amikor megfőtt a hal (fajtától függően 5–10 perc) és a burgonya is, a tejszínnel besűrítjük, és már nem forraljuk tovább. A leves tetejére frissen felaprított kaprot szórunk, esetleg savanyíthatjuk egy kevés citromlével.

A nyugati gasztronómia fejlődésében az itáliai reneszánsz jelenti a fordulópontot. A módos olasz kalmárok asztalára a XV. század elejétől kezdve nem hatalmas húsdarabok kerültek, hanem gomba, fokhagyma, szarvasgomba, bélszínszeletek és tésztafélék, például lasagne vagy ravioli. A legvagyonosabbaknál mindezt igen fényűző módon tálalták. Itália, amely így a nyugati konyhaművészet bölcsője lett, Franciaországra különösen nagy hatást gyakorolt a XVI. században, s ez mindenekelőtt Medici Katalin érdeme. A későbbi II. Henrik felesége új hazájába olyan firenzei szakácsokat vitt magával, akik már a kifinomult reneszánsz konyhaművészeten nevelődtek. Az etikett is megváltozott, ettől kezdve a hölgyek jelenléte az étkezésnél nem kivétel volt, hanem szabály, az asztalt velencei kristálypoharak és Benvenuto Cellini által tervezett ezüstök díszítették.

Katalin unokahúga, Medici Mária, aki a későbbi IV. Henrik felesége lett, tovább finomította a francia gasztronómiát. Le Cuisinier Francois (1652) címmel fontos szakácskönyv jelent meg ebben az időben, szerzője La Varenne, akiről azt tartják, hogy Medici Mária konyháján tanulta a szakácsművészetet. Műve az első olyan szakácskönyv, amelyben a receptek ábécérendben állnak, s amely zöldségételek készítésére vonatkozó útmutatásokkal is szolgál. A húsok ízét csiperke- vagy szarvasgomba hozzáadásával gazdagítja, a sülteket saját levükben javasolja tálalni, hogy természetes zamatuk megmaradjon. Ez megint fordulópont a francia konyha történetében: már nem az alapanyag valódi ízének semlegesítése, […]

A tojásokat a liszttel és tejföllel (tejszínnel, tejjel) fölverjük, fűszerezzük (só, bors, szerecsendió, oregánó stb. ízlés szerint), belekeverjük, amit találunk (maradék virsli, kolbászvég, utolsó sonkadarab, apróra vágva, zöldborsó, stb.), aztán serpenyőben, kevés forró olajban átsütjük előbb egyik oldalát, majd megfordítjuk, megszórjuk reszelt sajttal és még 1–2 percig hagyjuk sülni.

Feltétnek, vacsorának finom és olcsó.

(sütés nélkül)

A mazsolát leöblítjük és a rumba áztatjuk. A cukrot a tojássárgájával alaposan kikeverjük, a tejjel felengedjük, és gőz fölött, kevergetve, sűrű krémmé főzzük. A gőzről levéve vaníliás cukorral ízesítjük, és ha kihűlt, a vajjal habosra keverjük. A mazsolát leszűrjük, és a rumot is a krémbe dolgozzuk. A zselatint a fél deci hideg vízben simára keverjük, kevergetve fél percig főzzük, majd langyosra hűtve a krémbe szűrjük. A tejszín felét habbá verjük, és ezt is a krémbe forgatjuk. A cukrozott gyümölcsöt apró kockákra vágjuk. Egy 22 centi átmérőjű, kerek tortaformát sütőpapírral kibélelünk, hideg vízzel kiöblítünk. Az aljára egy sor babapiskótát fektetünk, cukrozott gyümölccsel és mazsolával megszórjuk. Erre krémet simítunk, majd rá ismét babapiskóta, cukrozott gyümölcs, mazsola kerül. Ezt addig folytatjuk, amíg a hozzávalókból tart, a tetejére babapiskóta kerüljön. Két órára hűtőszekrénybe tesszük, majd a tortát tálra borítjuk, a papírt lehúzzuk róla. A maradék tejszínt a habfixszel habbá verjük, a porcukorral ízesítjük, és a tortát bevonjuk vele. Tálalásig hűtőszekrényben tartjuk.

A majonézben elkeverjük a mustárt, a tejszínt, a citrom levét, hozzáadjuk a felaprított uborkát és az apróra vágott zöldfűszereket. Sózzuk, borsozzuk s felhasználás előtt néhány óráig lehűtve érleljük.

A sóskát puhára főzzük egy kevés vízben némi sóval és leturmixoljuk. Az olajból, lisztből aranysárga rántást készítünk és az apróra vágott vagy lereszelt hagymát is megfonnyasztjuk benne. Hozzáadjuk a sóskapürét, egy-két percig dinszteljük, felengedjük a csontlevessel és a sóska főzőlevével, fűszerezzük és 10 percig főzzük. Ha kész, hagyjuk egy kicsit hűlni, a tojás sárgájával simára kikevert tejszínt a levesbe öntjük és a tetejére morzsolunk egy kevéske vajat.

Pirított zsemlekockával tálaljuk (legjobb csészében).

A gesztenyemasszát szétnyomkodjuk, lábosba tesszük, vajat adunk hozzá és 2 percig pároljuk. Meghintjük a liszttel, tovább kevergetjük, majd felöntjük a borral és egy pohár vízzel. Hozzáadjuk a meggyet és a cukrot, felforraljuk, majd tojássárgájával elkevert tejszínnel besűrítjük.

Ízlés szerint őrölt fahéjjal, csipetnyi őrölt szegfűszeggel fűszerezzük. Csészékben tálaljuk.

Az előző este beáztatott babot feltesszük főni, és mikor majdnem készre puhult, hozzáadjuk a kockákra felvágott sárgarépát és petrezselyemgyökeret, belereszeljük a hagymát, és végül befűszerezzük. Ha a zöldségek már megpuhultak, akkor behabarjuk a tejszínnel és liszttel és hozzáadjuk az átpasszírozott fokhagymát is. A kis kockákra vágott tarját vagy lapockát az olajon kissé átpirítjuk és a levesbe tesszük.

(Készíthetünk hozzá apró krumpligombócokat vagy csipetkét betétnek.)

Kevés olajon megfuttatjuk a kockákra vágott húst, majd megszórjuk a dióval és az egyik kockára vágott almával. Együtt pároljuk (lefedve) és közben sózzuk. Ezután felengedjük vízzel, és ha a hús már félpuhára főtt, hozzáadjuk a többi kockára vágott almát is. Ha a hús már teljesen puha, beletesszük a három-négyfelé vágott májakat, beleöntjük a cherryt, a citromlét, a többi fűszert és még pár percig főzzük. Majd a lisztet simára keverjük a tejszínnel és a levesbe csorgatjuk. Jól kiforraljuk és apróra vágott petrezselyemlevéllel meghintve tálaljuk.