Jellemzés

Sárgásbarna süvege méhsejtszerűen gödrös. A gomba viasszerűen törékeny húsú és belül teljesen üres. Csak tavasszal, televényes, füves talajon terem.

Süveg: Kucsmaszerű, tojásdad vagy gömbszerű. Széle a tönkkel alul teljesen összenőtt. 5-8 cm magas, és majdnem ugyanolyan széles. Felszínét szabálytalanul, sejtszerűen bordák és mély gödröcskék borítják. Színe halványbarnás, de lehet világosabb okkersárga vagy sötétebb szürkésbarna is. A süveg belül üres, és az üreg a tönkben közvetlenül folytatódik. A spórapor színe világossárgás, majdnem fehér. Spórái fehérek.

Tönk: Aránylag rövid, 4-12 cm magas, 4-8 cm széles, fehér vagy kissé sárgásfehér. Felülete lisztes-poros, gödrös vagy ráncos, belül a süveggel összefüggően teljesen üres. Az üreg belső felülete fehér, sima.

Hús: Mereven puha, viasszerű, törékeny, fehér.

Szag és íz: Gyengén lisztszagú, igen kellemes ízű.

Termőhely és idő

Kora tavasszal terem, április közepétől júniusig. Enyhe tavaszban már márciusban előjöhet. Lombos erdő szélén, ligetes helyen, réteken, patakparton, kertekben, agyagos televénytalajon találjuk. Nálunk csak néhány vidéken gyakori, de egyes helyeken tömegesen fordul elő. A szabadban, kertben, több-kevesebb sikerrel megtelepíthető.

Felhasználás

Egyike a legtöbbre becsült ehető gombáknak. Igen jó levesbe, rizses gombának vagy hússal töltve, de lehet szalonnával sütni is. Szárítva kiváló ízű, aromás fűszer. Egészben vagy kettéhasítva is szokták szárítani. A szárítmány fehér része kissé rózsás vagy barnás lesz.

Hasonló fajok

Közeli rokon ehető faj a hegyes kucsmagomba, amely többnyire kisebb, hegyesen csúcsos, bordáinak széle sötétebb, pöfetegekre emlékeztető szagú, és inkább erdőben terem. Hasonlít az ízletes kucsmagombához az ehető fattyú-kucsmagomba és cseh kucsmagomba. Ezek süvege viszont alul nem folytatódik közvetlenül a tönkben, hanem eláll attól,és csak feljebb van a tönkkel összenőve. Más kucsmagombákkal való összetévesztés azonban nem aggályos, hiszen ezek mind ehetők. Fontos a kucsmagombák megkülönböztetése a mérges papsapkagombáktól. Ezek süvege nem egyenletesen gödrös, hanem ráncos tekervényekből, szabálytalan lapokból áll és belsejük több külön üregre oszlik.

(Calocybe gambosa), Szent György-gomba

Jellemzés

Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú kora tavaszi gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel. Lisztszagú. A tönk húsa rostos.

Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le.

Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Spórapora fehér.

Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló.

Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás.

Szag és íz: Kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és lisztízű.

Termőhely és idő

Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori.

Felhasználás

Igen jó ízű, kitűnő ehető gomba. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen összetéveszthető több mérges gombával.

Hasonló fajok

A mérges gombák közül hasonlít hozzá a fiatal téglavörös susulyka, de az inkább kúpos, rostosán csíkos kalapú, vékony húsú, és később megvörösödik, lemezei pedig barnásak. Hasonlíthat hozzá a gyilkos galóca, de még inkább a fehér gyilkos galóca. Ezek színe hasonló lehet, és lemezeik is fehérek, a galócáknak azonban gallérjuk és bocskoruk van, és nem is lisztszagúak. Legjobban hasonlít hozzá a nagy döggomba, ennek a lemezei azonban fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, húsa a kalapban vékony, és nem tavasszal terem. Végül még a viaszfehér tölcsérgomba is hasonlíthat hozzá, de annak lemezei erősen lefutók, nincs jó szaga, és főleg ősszel terem. Mindegyik mérges gombától megkülönbözteti a májusi pereszkét igen vastag húsa és feltűnő, kellemes lisztszaga. Hasonló fehéres, nem mérgező gomba van több is, pl. az elefántcsont-csigagomba, a csípős fehér pereszke, de ezek ősszel teremnek. A tarlógomba tönkje galléros. Hasonlít hozzá még az igen vastag húsú tejpereszke is, amely az alföldi legelőkön terem, és jó, ehető gomba. Végül igen hasonlít hozzá az ugyancsak jó, ehető fehér álpereszke, amelynek lemezei kissé lefutók, és ősszel terem.

A füstölt tarját a sertésapróval együtt ledaráljuk, hozzáadjuk a tengerikását, ízesítjük, fűszerezzük. A kész tölteléket savanyú káposztalevélbe töltjük, majd paradicsomos alaplével leöntve megfőzzük.

Tejfellel lelocsolva tálaljuk.

(Magyar Elek módra)

A hússzeleteket szélükön vagdald be, s gyengéden klopfold. Sózd, borsozd, majd panírozd lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába. Azonnal süsd ki bő forró zsírban. (Ha a zsír elég meleg, egy-egy oldala 1,5-2 perc alatt aranysárga lesz.) A kész szeleteket lehetőleg azonnal tálald, mert ha letakarással, vagy egymásra halmozással tartod melegen, az tönkreteszi.

Klasszikus díszítése: egy citromszelet és petrezselyemlevél.

(Hyssopus officinalis L.)

Kicsit kámforos, fűszeres illató, enyhén kesernyés ízű, már a Bibliában is szereplő kellemes fűszernövény. Talajra, éghajlatra nem kényes, a virágzás kezdetétől szedhető, frissen éa szárítva kitűnő.

Sűlthúsok, halak, krumpliételek, levesek, pácok kiváló ízesítője.

Enyhe vérnyomásemelő, köhögéscsillapító (asztma esetén is), szélhajtó, gyomorerősítö és csökkenti az izzadékonyságot.

(Thymus serphyllum L., Thymus vulgaris L.)

Rendkívül kellemes illatú, aromás, kámforos ízű félcserje, amelynek kerti változata (Th. vulgaris) közepesen meszes, meleg talajban jól termeszthető.

Sűltek, főzelékek, saláták, ízesített ecetek, mártások kiváló ízesítője. Szurokfűvel, zsályával együtt még finamabb. Óvatosan használjuk, mert nagyon erős az aromája és csak a főzés végén tegyük az ételbe!

Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, görcsoldó, köhögéscsillapító hatása miatt értékes gyógynövény is.

(Anethum graveolens L.)

A Földközi-tenger környékéről származik, de bármilyen talajon jól megél. Amelyik kertben meghonosodik, ott a magját elszórva magától szaporodik.

Kiváló fűszere leveseknek, főzelékeknek, mártásoknak, körözöttnek, a savanyúságok szinte elképzelhetetlenek nélküle.

Az emésztést serkenti, szélhajtó, fejfájás- és álmatlanság ellenes háziszer.

(Coriandrum sativum L.), kínai petrezselyem

Igénytelen, kis munkaigényű, minden talajon jól termő mediterrán eredetű fűszernövényünk. (Már az egyiptomi Ebers-papirusztekercsek és a Biblia is megemlíti).

Felhasználható mind a friss (vagy szárított) levél, mind a mag sűltek, pácok, saláták, savanyúságok és káposztaételek ízesítésére.

Szélhajtó, emésztést serkentő, vértisztító teák alkotóeleme, illatszer-alapanyag is.

A pacalt sós, ételízesítős vízben „rongypuhára” főzöm. A finomra vágott hagymát az olajon üvegesre párolom, rádobom a pacalt, borsozom és néhányszor átkeverem. Kihűlés után összekeverem a kisújjnyi csíkokra vágott camembert-rel, a tojásokkal, a petrezselyemzölddel és egy kávéskanál sóval. A keveréket kivajazott tűzálló tálba teszem és forró sütőben kb fél óra alatt készre sütöm.

Gigi receptje

Egy nagyobb fazékba vizet teszek forrni. Az édes káposztát a torzsája mentén bevágom rézsútosan, a közepébe egy húsvillát szúrok, és beleteszem a forró vízbe. Ahogy fő a káposzta a vágás mentén válnak le a levelek, ezeket kiveszem a vízből. A húsvilla abban segít, hogy könnyebben tudd ezt a műveletet megoldani. Közben kevés olajon üvegesre pirítom a rizst, majd két evőkanál ételízesítővel megszórom, és annyi vizet öntök rá, hogy elfedje, kb. 10 percig még főzöm, míg beszívja a vizet magába. A két hagymát apróra vágom, majd megfonnyasztom, és jó sok pirospaprikát (erőset) szórok rá, de nem a tűzön, mert megkeseredik. Ezután a darált hússal a hagymát, rizst összekeverem, ízesítem sóval, borssal, pirospaprikával ízlés szerint – ki milyen erősen szereti. Önteni kell hozzá annyi paradicsomlevet (legjobb az üveges paradicsomlé, de akinek házi van, azt használja), amennyit a massza felvesz. A megmaradt káposztalevelekből apróra vágva még két-három maréknyit beleszórhatunk a töltelékbe. Aztán el lehet kezdeni a leveleket megtölteni! A leveleken lévő vastagabb részt le kell vágni egy késsel, és ha nagyobb a levél, inkább kettévágva kell tölteni. A torzsát és megmaradt leveleket a fazék aljára teszem, rápakolom szépen sorban a töltött káposztát. A fazekat felöntöm félig vízzel, félig paradicsomlével, (aki paradicsomosabban szereti, tehet bele több paradicsomlét). Amikor az utolsó sor káposzta is bekerült a fazékba, rákerült a paradicsomos-vizes lé, egy meleget bíró tányért szoktam a tetejére rakni, egy kicsit megnyomom a káposztákat, és úgy rá a fedőt. (Ezt nem tudom, miért kell, de anyu mindig így csinálta ) Körülbelül másfél-két órát kell főzni, de közben kóstolással is lehet ellenőrizni, hogy hol járunk.